- 10 years ago
#1933
Az Aruba.it Racing – Ducati Superbike Team versenyzője, Davide Giugliano számára a lehető legrosszabb módon indult a szezon, ugyanis óriásit esett a Phillip Island-i hivatalos teszten, néhány nappal az első futamok előtt. A worldsbk.com a lábadozó motorossal készített egy interjút, mely alapján kicsit tisztábban láthatjuk Giugliano jelenlegi helyzetét.
A Ducati gyári alakulata nehéz helyzetbe került, mikor Davide Giugliano sajnálatos esése következtében gerincsérülést szenvedett, így biztossá vált, hogy nem tud elindulni a szezonnyitón. Azóta tudjuk, hogy Giugliano sajnos Thaiföldön sem lehet a mezőny tagja. Helyette ismét Troy Bayliss ugrik be a bolognaiakhoz. Furcsa kettősség ez a rajongók számára, hiszen a római kiesése egyértelműen nagy veszteség, egy olyan legendát viszont, mint Bayliss-t, bármikor szívesen látunk a pályán. A kialakult helyzetről a worldsbk.com kérdezgette a római motorost.
- Davide, hogy érzed magad?
- Davide Giugliano: Jól vagyok, gyógyulok. Nem túl könnyű egy gerincsérülésből felépülni, de az elmúlt néhány napban észrevettem néhány feltűnő javulást. Jelen pillanatban az egyedüli gyógymódok a pihenés és a mágnesterápia. Tíz nap múlva leszek olyan helyzetben, hogy eldöntsem, elkezdem-e a rehabilitációt és a fizioterápiát, hogy ha az szükségesnek bizonyul.
- Az esés után mennyire gondoltad azt komolynak?
- Egyből észrevettem, hogy valamim megsérült. Elöntött az adrenalin, az attól való félelmem pedig, hogy eltört a gerincem, arra ösztönzött, hogy olyan hamar talpra álljak, amilyen hamar csak lehet. Nyilvánvalóan, a tény, hogy képes voltam járni, azonnal elűzte a legrosszabb félelmeimet. Azt gondoltam: oké, eltört valami, mert nagy fájdalmaim voltak, de az egyszerű tény, hogy sétáltam, nagy megkönnyebbülés volt, hiszen még rosszabb is lehetett volna. Később, amikor megtudtam a diagnózis eredményét, hogy töröttek a csigolyáim, tudtam, hogy őrültség lenne megpróbálni elindulni az ausztrál versenyen.
Természetesen az frusztrált igazán, hogy több, mint két futamot is kihagyhatok. Egy későbbi, részletesebb vizsgálat kiderítette, hogy nem csak az L1-es és L2-es csigolyám sérült – mint ahogyan azt eredetileg gondolták – hanem a D12-es is. A történtek után szerencsésnek tartom magam, hogy megúsztam „csak” ezekkel a törésekkel, sokkal rosszabb is lehetett volna, a légzsákos ruha egyértelműen segített abban, hogy ne következzenek be további sérülések.
- Mire emlékszel magából a bukásból?
- A 11-es kanyar kijáratán történt, nagyon nagy highside volt. Olyan pontja ez a Phillip Island-i pályának, ahol sok esés történt a múltban, néhány esetben pedig sérülés is. Katapultáltam a levegőbe, és azt hiszem, az egyik csigolyám már abban a pillanatban eltörhetett az esés nagy rántása miatt, mert még azelőtt éreztem az első reccsenést, hogy földet értem volna.
- Mindez nézői szerepre kényszerített. Mit gondolsz ellenfeleid szintjéről, és úgy általában a Phillip Islanden látható versengésről?
- Nagyszerű forduló volt. Mindkét futamon nagyon kicsi volt a különbség az első három között (Leon Haslam, Jonathan Rea és Chaz Davies), de a többiek sem voltak messze. Phillip Island mindig különleges esemény, mert soha nem ad pontos előrejelzést a szezon hátralévő részére. Ebben az értelemben a következő futamok beszédesebbek lesznek. Bizonyos mértékben meglepetés volt számomra Jonathan, bár mindig is mondtam, hogy elől lehet. Jó volt látni Haslamet nyerni, mivel kemény versenyző, aki mindig belead mindent. Chaz is nagyon erős volt, két jó futamot húzott be. Nagyon kielégítő volt látni a teljesítményét, ami jól mutatta azt a kiváló munkát, amit ő és a Ducati végzett a tél folyamán, a motor sokat fejlődött.
- A háromszoros világbajnok, Troy Bayliss helyettesített téged Ausztráliában, és tudjuk, hogy ő versenyzik majd Thaiföldön is. Mi erről a véleményed?
- Általában egy versenyző soha nem elégedett, ha egy másik helyettesíti. Természetesen frusztráló, hogy nem tudsz ott lenni, és olyan, mintha „féltékeny” lennél, mert valaki más megy a motoroddal. De ha valaki olyan helyettesít, mint Troy, az nyilvánvalóan nem rossz! Ő egy élő legenda a Superbike-ban, és a „Ducatisiti” számára igazán elképesztő látni őt visszatérni a versenyzésbe, még ha csak két forduló erejéig is. Természetesen nem tetszik, hogy otthon kell maradnom, de megtiszteltetés számomra, hogy Troy megy a motorommal.
- A versenyzés szempontjából mit gondolsz a Phillip Island-i teljesítményéről?
- Troy olyan srác, aki mindig belead mindent, semmi másra nincs tekintettel. Egyike az old school versenyzőknek, néhány tekintetben olyan, mint én. Mindent beleadott Phillip Islanden, elfelejtve, hogy nem ismeri a motort, a korát, a visszatérés általános nehézségeit és a késői felkérést. Végül nem mentek olyan rosszul a futamok, láthattátok, milyen keményen meg akarta mutatni, és egy igazi bajnok sohasem felejti el, hogyan kell gyorsnak lenni.
- Mit gondolsz, Imolában visszatérsz?
- Remélem még hamarabb! A viccet félre téve: jó lenne visszatérni Imolában. Ha képes lennék hamarabb visszatérni, az jó lenne, de nehéz egy ilyen hátsérülés után ilyen gyorsan felépülni. Időbe telik. Tíz nap múlva többet tudunk majd, a következő orvosi vizsgálatok után.